A VOXCar™ Gála szerintünk
Orosz Dénes
Milyen az ideális filmdíj-kiosztó gála? Például tekintélyes. Zsebkiosztókat
lehet ugyan szervezni, de arra a kutya sem figyel oda. Kicsit puccos is lehet,
elvégre ez egy ünnep, amihez alkalomhoz illő öltözet dukál. Ám ami a
legfontosabb: legyen miért dicsérni a magyar filmeket! Filmes gálák voltak és
lesznek, buktak és túléltek, volt köztük borzasztó és felemelő egyaránt. A
VOXCar™ is átesett a gyermekbetegségeken. Igen, az elején előfordultak
sutaságok, volt komolykodás, kicsi rájátszás. Aztán a legutóbbi kiosztón már
megjelent egyfajta ünneplőbe öltözött fesztelenség, valami valódi öröm, amit
egyébként profi külsőségek segítettek. És 2006-ban volt az eddigi legjobb
VOXCar™!
Látva, ahogy Kállai Ferencet vastapssal köszönti a filmszakma, és látni ebben őt
magát – na, ekkor éreztem úgy: minden oké! Ez a díjkiosztó kérem legitimálva
van! Dudás Viktor görcs nélkül vezényelte le az estét, és végre maguk a díjosztó
hírességek is ráéreztek arra, hogy nem csak megtisztelő díjat átadni, de
nagyszerű gesztus is. Lehet izgulni, hogy ki fog nyerni, és a Filmszemle
összevont szemöldökű díjkiosztásával szemben tényleg lehet örülni. És meg kell
emlékezni az ez évben elhunyt filmesekről, színészekről.
Rangos lett a VOXCar™. Itt tényleg semmi más nem fontos, mint hogy ünnepeljük a
magyar mozit. És ettől aztán nemcsak funkciója, de fontos szerepe – értelme van
az egésznek.
Hiányozna, ha nem lenne.
Villányi Dani
Az est...
poénja: az Odeoné, hiszen volt merszük a színpadon számon kérni a díjátadó és
merészségét fitogtató Pindroch Csabán az évekkel ezelőtt kikölcsönzött kazettát...
fénypontja: Kállai Ferenc életműdíjának átadása, aki nagybetegen is megtisztelte
jelenlétével a gálát, és meghatottan fogadta az őt ünneplő kollégák szeretetét.
ruhája: Schell Judit színekben gazdag, rafinált szabású kisestélyije, ami csak
megerősített mindenkit abban, hogy a színésznő nem csak a vásznon tud szexis
lenni. De akadtak tekintetet vonzó ruhaköltemények más asztaloknál is, és
nemcsak a celebritások között...
ötlete: a koktélpult, melynek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a
díjátadó műsor alatt is sztárok tömött sorai várakoztak előtte, és hogy Schell
Judit segítséget kért a díjának átvétele után a színpadról való lejutáshoz.
díjátadója: Nádas György, aki már a neki kiszabott fél percben is fergeteges
volt, de aztán a technika makacssága miatt ezt további hosszú perceken át
sikerült folytatnia.
legfáradhatatlanabbja: Hajdú Szabolcs, aki egyenesen Cannes-ból érkezett a
gálára, egész nap autót vezetve, mégis az utolsók között hagyta el az
Iparművészeti Múzeumot – hajnalok hajnalán.
asztala: a Csak szex és más semmi asztal, ahonnan öt díjért is a színpadra
kellett lépniük az ott ülőknek, és ahol a legkitörőbb volt a tetszésnyilvánítás
egymás sikerei nyomán.
pillanata: végigmenni a vörös szőnyegen vakuk villogása közepette... Ezt sose
lehet megszokni. Jövőre, veletek, ugyanitt!
saint
Bár a VOX mozimagazin® egyik legrégebbi munkatársa vagyok, az idei volt életem
első VOXCar™-gálája. Mivel részben az én feladatom volt a voxcar.hu oldal
számára adaptálni az előző díjátadók videóit, így volt fogalmam arról, milyen is
a magyar Oscar. Ehhez képest is kellemes meglepetés volt a helyszín és a
rendezvény eleganciája. Az Iparművészeti Múzeum hófehér falai kicsit mediterrán
jelleget kölcsönöztek az estének, amire a koktélbár még rásegített egy lapáttal.
Már az első félórában érezhető volt, hogy ez bizony nem egy átlagos konferencia,
hiszen egyre-másra tűntek fel a magazinok címlapjáról, a tévé képernyőjéről és
persze a mozivásznakról már jól ismert arcok. Annyi hazai „sztár” (nem igazán
szeretem ezt a kifejezést) jelent meg, hogy pár perc elteltével már nem is
kapkodtam a fejem. A meghívottak pedig ugyanilyen gyorsan rájöttek, hogy jól
megszokott környezetükben vannak, így ők is gyorsan feloldódtak.
A színpadi történések igen színes képet mutattak: volt dráma (Életműdíj),
abszurditás (Legmerészebb filmforgalmazó), humor (Legjobb magyar filmvígjáték),
botrány (Legjobb operatőr), meglepetés (Legjobb férfi alakítás) és persze
papírforma (a Csak szex... megannyi díja, és Az év kedvence szavazás
végeredménye). A végső tanulság számomra két részből áll: egyrészt aki idén ott
volt, az biztosan jól érezte magát és abszolút nincs okunk szégyenkezni,
másrészt pedig sok olyan tapasztalatot gyűjtöttünk idén, ami lehetővé teszi,
hogy jövőre még jobbak legyünk.
Feri, a mozigépész
Egy év kihagyás után ismét színvonalas gálán osztotta ki díjait Magyarország
legnagyobb filmmagazinja.
A múlt évi gála elmaradásának okaként az RTL borzalmas Aranycsirke gáláját
szokás megemlíteni, ami viszont a két rendezvény közti színvonalkülönbség
ismeretében érthetetlen. Amíg ugyanis az Aranycsirke esetében már azért is
elnézést kért az ember, ha csak nézőként volt jelen, addig a VOXCar™-gálákon
mindig jó ott lenni. Idén az Iparművészeti Múzeum volt a helyszín, és a szokásos
pompa illetve csillogás itt sem maradt el. A nagyobb helyen ráadásul
kényelmesebben elfértek a meghívottak, akikből pedig nem volt hiány: a magyar
filmszakma nagyjai közül sokan megtisztelték az eseményt jelenlétükkel.
A legmeghatóbb momentum az életműdíj átadása volt, amikor a jelenlévők felállva
tapsolták meg a díjat átvevő Kállai Ferencet. Emlékezetes volt továbbá az első
díj (Legmerészebb filmforgalmazó) átadása is. A díjat felvezető Pindroch Csaba
ugyanis merészségét bemutatva kettétört egy tányért a fején, a VOXCar™-t az
Akira forgalmazásáért átvevő Szilágyi Bálint (Odeon) pedig emlékeztette a
színészt, hogy a 15 perc hírnév című filmet 2002. óta elfelejtette visszavinni a
Corvin moziban található Odeon tékába.
A VOXCar™ továbbra is a legszínvonalasabb hazai filmes gála, amelynek kapcsán „A
magyar Oscar” megnevezés már a legkevésbé sem lekicsinylő.
Szöllőskei Gábor
2006-ban ötödik alkalommal került megrendezésre a VOXCar™ díjátadó gála, melynek
ezúttal az impozáns Iparművészeti Múzeum szolgált helyszínül. Az est szerencsére
nem szűkölködött vicces és megható pillanatokban, elég Pindroch Csaba
tányértörésére vagy Nádas György két felvonásos fellépésére („Köszönöm Markos
Györgynek, hogy távollétével emeli az est fényét!”) gondolnunk. Kállai Feri
bácsi életműdíja az idei gála csúcspontjának bizonyult, már csupán ezért az
egyetlen momentumért érdemes volt megtartani a rendezvényt. Igaz, néhány
technikai baki is felütötte fejét a műsor folyamán, ám úgy érzem, hogy ilyesmit
nem lehet igazi kifogásként felhozni egy ilyen hangulatú és színvonalas estén.
Annál inkább Gryllus Dorka díjátadását, a színésznő ugyanis kissé kínos
pillanatok közepette hívta fel Hajdu Szabolcs mellett a színpadra Mispál Attila
rendezőt is, pedig Nagy András operatőr az előbbi direktor filmjéért, a Fehér
tenyérért kapta az elismerést. Sebaj, Gesztesi Károly, Németh Kristóf, Kaszás
Attila, Ternovszky Béla, Józsa Imre, Rátóti Zoltán, Eszenyi Enikő és a Gáspár
Kata–Fancsikai Péter duó színvonalas fellépései feledtetni tudták a feszengősebb
pillanatokat. Néhányan valóban stílusos és szemet gyönyörködtető
ruhakölteményben érkeztek az idei VOXCar™-ra, közülük is kiemelném Hegyi
Barbara, Schell Judit és Eszenyi Enikő pompás ruháit. Az est legszimpatikusabb
megmozdulása számomra Hajdu Szabolcs nevéhez köthető: a finálé során mindenki,
aki a gála folyamán VOXCar™-t nyert, felvonult a színpadra egy közös fotózás
erejéig. Ezt követően Hajdu megelőzve a többieket lesietett a színpadra vezető
lépcső aljához, és az összes levonuló nyertessel kezet fogott. Az eddig leírtak
nyilvánvalóvá tették számomra, hogy szükség van a VOXCar™-ra, hogy a hazai
filmeket és sztárokat érdemükhöz méltóan ünnepelhessük. Találkozunk jövőre!
Vörös Adél
Először voltam a díjátadón és mivel nem készültem semmire, abszolút kellemes
meglepetésként ért (bár leginkább a bejárati piros szőnyeges fotózásra nem
voltam felkészülve, ezért kérném azt, aki „véletlenül” esetleg lefotózott, hogy
semmisítse meg azt a képet, ami inkább utolsó pillanatban-berohanást, semmint
„bevonulást” ábrázol).
Az Iparművészeti Múzeum mindenképpen gyönyörű helyszín volt, ugyanígy rendben
volt a dolog technikai része is. Ha átugrunk a két baki felett – én átugrom, de
külön gratulálok Nádas Györgynek, amiért humoristához illőn vette a lapot,
amikor kellett –, akkor elmondhatjuk, nagyon profin megszervezett este volt,
amit már csak amiatt a pillanat miatt is érdemes volt végigvárni, amit az
életműdíj átadása jelentett (Eszenyi Enikő Kállai Ferencnek). És ha már az
átadás: nagyon díjaztam Pindroch Csaba ötletét, hogy a fejéhez vágja a tányért,
de talán a többi díjátadón az érződött, hogy ezen a téren – sajnos, vagy hál’
istennek – még kevés a rutin, ezért kevés a szellemesség is.
A kategóriák kapcsán: ha már van Legjobb animáció, nekem hiányzik a Legjobb
rövidfilmes és a Legjobb dokumentumfilmes kategória, hiszen nagyon erős
alkotások készülnek itthon mind az utóbbi – a sajnos kevésbé megismert és
elismert –, de főleg az előbbi kategóriában. Noha kevés rövidfilm éri meg a
kísérőfilmes moziforgalmazást, a kategória talán felhívhatná a figyelmet rájuk –
egyrészt, másrészt az elismerést mindenképpen megérdemlik, hiszen a szemle-járó
közönség pontosan tudja, hogy sokszor egy-egy kisfilmes blokk még akár erősebb
is volt az egész nagyjátékfilmes mezőnynél, de ha nem is: semmiképp nem szabadna
átsiklani felette.
Összességében olajozottan működő este volt, köszönjük a szervezőknek!
Kőhegyi Ilona
Életemben először vonulhattam végig piros szőnyegen. S a taxiban előadott hiszti
közben („Úristen! Biztos kitöröm a nyakam! Megbotlok! Hasra esek! Nem is akarom
én ezt az egészet! Jaj-jaj!”) azért egy pillanatra felötlött bennem, hogy
hatévesen édesanyám magas sarkújában teljes biztonsággal illegettem magam a
tükör előtt. Hát igen, az a boldog gyermekkor!
Nos, hiszti után szabadon, mindenféle jelentősebb látványosság nélkül érkeztem
meg a csodálatosan kivilágított terembe. Csinos pincérek (vagy ilyenkor nem így
hívják őket?) rögtön itallal kínáltak, amit rögvest el is fogadtam, hiszen a
legnagyobb akadályt (piros szőnyeg) sikeresen vettem.
Magának az ünnepségnek az alaphangulatát Pindroch Csaba szerette volna megadni.
Mint díjátadó fontosnak tartotta, hogy némi show-elemmel színezze az estét.
Ezért egy laza mozdulattal széttört a fején egy tányért, amit persze hatalmas
ováció követett. Azt csak másnap tudtam meg, hogy igazi tányért tört el. Tudom,
hogy naiv vagyok, de hát ez mégis csak egy filmes rendezvény, és mint tudjuk,
bár a főhősök gyakran halnak meg a vásznon, a színeszek legtöbbször szép kort
élnek meg. Tehát Pindroch Csaba a színpad felé felkapott egy tányért a
megterített asztalokról és jól begyakorolt mozdulattal megtette, amit
megkövetelt a szakma.
Persze, voltak megható pillanatok is. Keresztes Ildikó, aki a Csak szex és más
semmi betétdaláért („Boldogság, gyere haza!” ...Schell Judit áll a taxi előtt és
énekel Csányi Sanyi meg atlétatrikó és alsógatya kombinációban kijön a
lépcsőházból...) vehette át a díjat, nem feledkezett meg a dal eredetijét éneklő
Cserháti Zsuzsáról sem.
Valamint az életműdíjas Kállai Feri bácsi! Eszenyi Enikő adhatta át neki a
díjat, aki mint igazi díva, éppen az ünnepség kezdésének a pillanatában érkezett
és tuti nem hisztizett a taxiban, hogy mit is fog csinálni a piros szőnyegen,
hanem szexin és dögösen, full női öntudattal bevonult. Hogy ezt nem lehet
megtanulni, arra mérget vennék. Na, de az átadás. Szóval ott állt az egész
meghívott vendégsereg és addig tapsolt, amíg viszketni nem kezdett a tenyér. De
hát annál nincs is megindítóbb, amikor egy nyolcvanéves ember meghatódik! A
sírástól csupán az tartott vissza, hogy már volt szerencsém tükörképem
látványához teljes smink és sós könnyek asszimilációja után. Nos, az a látvány
nem tartozik szélesebb plénumra.
Móka, kacagás, megható pillanatokkal elegyítve és persze temérdek koktél. Ez a
végső egyenlege az idei VOXCar™-gálának.
Tóth Csaba
A helyszín pazarabb, a felhajtás nagyobb, a koktélos pult csábítóbb volt az
ötödik VOXCar™ díjátadó gálán, mint a legutóbbi alkalommal. Tehát sok területen
történt előrelépés, de még bőven van hová fejlődnünk. Az Iparművészeti Múzeum
csarnoka tág teret biztosított egy ilyen rendezvényhez, és bár a pompa elsőrangú
volt, a hely akusztikai adottságai azért néha hagytak némi kívánnivalót maguk
után, főleg ami a hátsó sorok és a koktélos pult közti csekély távolságot
illeti. Öröm volt nézni, hogy most már néhány filmforgalmazó is beszéddel
készült győzelem esetére, sőt az este egyik legemlékezetesebb pillanata kötődött
az odeonos Szilágyi Bálinthoz, aki a díj átadóját, Pindroch Csabát lepte meg
azzal, hogy szembesítette egy többéves kölcsönzői adósságával. Persze, az
életműdíj átvételének pillanatait semmi sem múlhatta felül. Ha csak ez a pár
perc maradna meg az emlékezetünkben, amikor Kállai Feri bácsi meghatódottan
vette át a díjat Eszenyi Enikőtől egy csók kíséretében, már csak ezért is
megérte volna megrendezni a VOXCar™-t. De szerencsére ezen kívül is lesz még
mire emlékeznünk.
Dudás Kornél
Sztárok, fények, csillogás – minden, mint az Oscar-átadón. A gála jó hangulatban
telt, látszott, hogy a szervezők apait-anyait beleadva igyekeztek, hogy
felejthetetlenné tegyék május utolsó vasárnapját, ami köszönhetően a VOXCar™-nak
már egy ideje nemcsak a gyerekek piros betűs ünnepe. A filmes bejátszások között
jó néhány igazán kreatív megoldást találtam. Kifejezetten tetszett például a
„Külföldi filmek magyar betétdallal” verzió (ezen belül pedig a legjobb
szerintem a Batman – Venus: „Kockahas” és a Bőrnyakúak – R-GO: „Ballag a katona”
párosítás) illetve a sztárok küzdelme a VOXCar™-díj megszerzéséért, mely
versenyben még DV (Darth Vader) is esélyesnek tűnt az utolsó pillanatig. A
meghívottak kikapcsolódtak, közösen örültek egymás sikereinek, én pedig – lévén
ez volt az első VOXCar™ díjátadó, melyen részt vehettem – örömmel konstatáltam,
hogy akár sztár valaki, akár nem, Hofi Gézának igaza volt, amikor anno azt
dudorászta jókedvűen, hogy „kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek...”
Móhr Miklós
Először vehettem részt VOXCar™ díjátadón, és mondhatom, nem csak én vártam
kíváncsian az estét, hanem a megjelent művészek is. Akik már ott voltak a
korábbi rendezvényeken, dicsérték, hogy évről évre fejlődik a gála, és látszik a
szervezők óriási igyekezete. A külsőségek nagyon fontosak egy díjátadó esetében,
és az Iparművészeti Múzeum valóban impozáns épületével az élen minden adva volt
ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát.
Az este nagy nyertese a Csak szex és más semmi lett, amely filmnek sok művész –
olyanok is, akik nem vettek részt az elkészítésében – szorított. A legfelemelőbb
pillanat az életműdíj átadása volt. Felejthetetlen volt, ahogy felállva
ünnepelte a tömeg Kállai Ferencet, s a legendás színész elfogódott hangon
mondott köszönetet a szobrocskáért.